Talpra magyar!
Az idei március 15-ét különösen szorgalmas felkészülés előzte meg.
Azt szeretem leginkább ezekben a megemlékezésekben, hogy nem csak megénekeljük az összetartozást, de folyamatosan egymást támogató közösségünk által mélyen át is tudjuk érezni.
A márciusi ifjak már a forradalom kitörése előtt sem tétlenkedtek!
Sorba járták a Vokányi Általános Iskola tantermeit, hogy a fiatalokat maguk mellé állítsák (egy közös képre).
A Pilvax Kávézóból induló eseményhullámot megelőzte még a Drávaszabolcsi Általános Iskola emlékműsora, melyben az Apró Kikerics Néptánccsoport is emelte az alkalom ünnepi hangulatát.
A Bóka Ilona és Bálint Zsoltné Izabella által szervezett vokányi megemlékezés idén is magával ragadta az érdeklődőket.
A rendezvény által mi is átélhettük a forradalom hevét. Hat helyszínen keresztül kísérhettük végig a lázadó irodalmi társaságot, miközben csatlakozva hozzájuk együtt követeltük a magyar szabadságot.
Drávacsehi néptáncos lányai itt is megszépítették a verbuválást.
Végül tiszteletünket tettük a siklósi várban is. A Siklósi Hagyományőrző Egyesület által szervezett városi ünnepségen együtt táncoltak a Kikerics Néptáncegyüttes csoportjai, a Pelikán Néptáncegyüttes és a Siklósi Alapfokú Művészeti Iskola diákjai.
1848. forradalmárai ma is példaként szolgálnak nekünk és erőt adnak.
Amikor behúzódunk a csigaházunkba és abban bízunk, hogy talán nem lépnek ránk fentről, talán ez a vész, ez a háború, ez a betegség elkerül majd minket. Amikor a család már távol van és nincsenek igazi barátaink.
Akkor visszaemlékezhetünk ezekre a bátor férfiakra és nőkre. Egy kis időre létezett szabadság, létezett összefogás. Tettek érte!
