Otthon, édes otthon

A szülőfalu emléke akaratlanul is elkíséri az embert...

Mindig is nagyon szerettem táncolni. Amikor a Soproni Egyetem néptáncosai befogadtak maguk közé, azonnal éreztem, hogy a magyar népi kultúra iránti rajongás magával ragad és a szenvedélyemmé válik. A legnagyobb szorgalommal próbáltam elsajátítani a határon túli és anyaországbeli magyarság táncait egyaránt, amik egytől egyig elvarázsoltak. De mindig is motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy a számtalan tánc, ének és viselet közül melyik az én örökségem? Az én őseim, itt Tolna megye szívében vajon hogyan éltek, milyen dallamokat hagytak ránk? És valóban, a Kapos-Koppány mentén olyan gyönyörű kulturális kincsek maradtak fenn, amire joggal lehetünk büszkék!

A szülőfalumról én csupa szép emléket viszek magammal. A családomról, a barátaimról, a tájról... Nem csoda hát, ha elmondhatatlan boldogság volt visszatérni, Pincehelyi színpadon táncolni a Rozmaring Néptánccsoport 25 éves ünnepi gáláján. Hálásan köszönjük a meghívást és szeretettel gratulálunk minden résztvevőnek a csodálatos estéhez! Kívánunk az együttes számára további sok-sok vidám élményt és eredményes munkát!

Azt hiszem mi is gyönyörű helyen telepedtünk le a családommal. Befogadó közösségre és végeláthatatlan izgalmas felfedezni valóra találtunk itt Vokányban, Baranya megyében. Remélem egyszer majd az én fiaim is olyan csodálatos emlékeket viszek magukkal a szülőfalujukról, mint amik nekem megadattak.

/Dávid-Pásztor Virág/