13

13 csapat indult el július tizenharmadikán, hogy megelevenítse
a magyar paraszti kultúra tudástárának egy el nem feledett ékkövét,
a XIII. Kisszékelyi Aratónapon.

Szeretek aratni. Számos hagyományőrző eseményen részt veszünk, mégis ez számomra a legkedvesebb. Talán, mert a közösen végzett munka összehozza az embereket, talán mert ennek a munkának szemmel látható eredménye van. Leginkább talán azért mert itt át tudom élni, hogy én is képes vagyok elvégezni ezt a hajdan nélkülözhetetlen feladatot. Hiszen a világ fejlődik, egyre többet tudunk, nem csak a hazánkról, de a bolygónkról, a világunkról. Körbe vesz bennünket a digitális tér, amiben eligazodunk, kommunikálunk, dolgozunk, információkhoz jutunk pillanatok alatt. És ott van mögöttünk az a sok kitanult iskola. De tudok-e valójában többet, mint egyszerű dédanyáim? Vagy csak mást? Mert amikor fejvakarva állok egy fél üveg kovásszal a kezemben, nem értem, miért került ki engem az a bizonyos "általános tudás". Még jó, hogy tanulni sosem késő.

"Az én babám a rét első kaszása,
én vagyok a marokszedő utána."