Bevezető gondolatok

Úgy tartjuk az ember a természet része. Ha egy kicsit nagyobb mellényt viselünk, akár azt is kijelenthetjük: a koronája. Mégis egy-egy kirándulás alkalmával, amikor kiszakadunk a megszokott rutinból, és programot csinálunk belőle, hogy megismerjük a környező élővilágot, akkor az ösvényen sétálva megdöbbentő lehet, hogy nem is vesz minket olyan szorosan körül a természet, mint ahogy azt megtanultuk. Bár tudjuk, hogy a természetes ökoszisztéma a mi létünket is meghatározza, megszokott hétköznapi életünknek tudatosan mégsem része a természet. Miközben gyermekeink számára szeretnénk mindent megadni, - talán el is halmozzuk őket készségfejlesztő játékokkal -, mindennapjaikból mégis kimaradhatnak olyan alapvető élmények, mint a fára mászás, háziállatokról, kiskertről való gondoskodás, vagy elmerengés a csillagok szépségében.

Nincs megállás. Igyekszünk minél többre vinni a mai rohamosan fejlődő társadalomban, ami rengeteg stresszel, rohanással, boldogulni akarással jár. S ebben a nagy sietségben milyen jól esik, amikor - egy hétvégi program keretein belül - elvonulunk kicsit, és megtapasztaljuk azt a megnyugvást és szépséget, amit a természet nyújt nekünk.

A természet mindenki számára érték. Felbecsülhetetlen. Pótolhatatlan. Hogyan értse meg ezt egy kisgyerek, aki a mai fogyasztói társadalom szemléletében nevelkedik? Olyan időkben, amikor minden pénzzé tehető, és bármi lecserélhető, egy kisautó ugyanúgy akár egy jó barát. Bár a gyerekek rengeteget tanulnak az iskolapadban környezetünk élővilágáról, ha mindennapjaikat nem színesítik a szabadban megtapasztalt élmények, joggal merülhetnének fel bennük ilyesfajta kérdések: "Vigyázzak rá?" "Miért?" "Saját érdekem?" "Mi közöm van hozzá?".

A természetvédelem egyik legalapvetőbb eszköze az oktatás. Márpedig a természet szeretete nagyon könnyen tanítható. Még csak nem is kell információk tömkelegét sulykolnunk a gyerekek kobakjába. Az ő nyelvükön kell megszólalnunk: játékkal. Minél több alkalmat kell teremtenünk számukra, hogy ők maguk tapasztalják meg a természet végtelenül összetett világát, olyan foglalkozások által, amelyeket szórakoztatónak találnak. Mert az erdőben sétálni szép, gumicsizmával a sekély vízben tocsogni vicces, a réten fogócskázni szabaddá tesz. Ha a gyerekeknek van lehetőségük egy közösséggel átélni hasonló élményeket, akkor ők maguk felszabadulnak, és apránként kibontakoztatják saját személyiségüket is. A gyerekek pedig nagyon kíváncsiak, és saját maguktól meg akarják ismerni az őket körülvevő élőlényeket. Ha sok ilyen élmény között nőnek fel, nemcsak érzelmileg fognak kötődni az élővilághoz, de tudni fogják: a természet érték. Felbecsülhetetlen. Pótolhatatlan.